Mi az elhízás? Magyarország

Az elhízás és a túlsúly az elmúlt évtizedben globális problémává vált – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2005-ben körülbelül 1.6 milliárd 15 év feletti felnőtt volt túlsúlyos, legalább 400 millió felnőtt elhízott és legalább 20 millió. 5 év alatti gyermekek túlsúlyosak voltak.

Szakértők úgy vélik, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak 2015-re, körülbelül 2.3 milliárd felnőtt lesz túlsúlyos, és több mint 700 millió lesz elhízott. Az elhízás problémájának mértéke számos súlyos következménnyel jár az egyénekre és a kormányzati egészségügyi rendszerekre nézve.

Következmények és egészségügyi kockázatok

Az elhízás aggodalomra ad okot, mert hatással van az egyén egészségére, mivel számos betegség és egészségügyi állapot kockázatát növeli, beleértve:

Szívkoszorúér betegség

Írja 2 cukorbetegség

Rák (endometrium, mell és vastagbél)

Hipertónia (magas vérnyomás)

Dislipidémia (például magas összkoleszterinszint vagy magas koleszterinszint

trigliceridek)

ütés

Máj és epehólyag betegség

Alvási apnoe és légzési problémák

Osteoarthritis (az ízületen belüli porc és mögöttes csont degenerációja) és nőgyógyászati ​​problémák (rendellenes menstruáció, meddőség).

Ezek a feltételek korai halált és súlyos rokkantságot okozhatnak, vagy hozzájárulhatnak ahhoz.

A szív- és érrendszeri betegségek – főként a szívbetegség és a stroke – már most is a világ első számú haláloka, évente 17 millió ember halálát okozva, a cukorbetegség pedig gyorsan globális járványsá vált – a WHO előrejelzései szerint a cukorbetegség miatti halálozások száma több mint 50%-kal fog növekedni világszerte. következő 10 évben.

A megnövekedett súlyhoz kapcsolódó kevésbé gyakori egészségügyi állapotok közé tartozik az asztma, a májzsugorodás és az alvási apnoe.

Gazdasági következmények

A túlsúly és az elhízás, valamint a kapcsolódó egészségügyi problémák jelentős gazdasági hatást gyakorolnak az egészségügyi rendszerekre, a túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi költségek pedig közvetlen és közvetett költségekkel is járnak – a közvetlen egészségügyi költségek magukban foglalhatják az elhízással kapcsolatos megelőző, diagnosztikai és kezelési szolgáltatásokat, míg a közvetett A költségek a termelékenység csökkenése, a tevékenység korlátozása, a hiányzások és az ágynapok miatti bevételkieséshez, valamint a korai halálozás miatt kieső bevételhez kapcsolódnak.

Az elhízás meghatározása

A túlsúly és az elhízás a WHO meghatározása szerint abnormális vagy túlzott zsírfelhalmozódás, amely kockázatot jelent az egyén egészségére.

A túlsúly és az elhízás számos krónikus betegség, köztük a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák fő kockázati tényezői, és bár ez egykor csak a magas jövedelmű országokban volt probléma, a túlsúly és az elhízás mára drámaian megnőtt az alacsony és közepes jövedelmű országokban. Az ilyen országok jelenleg „kettős betegségteherrel” néznek szembe, mivel miközben továbbra is a fertőző betegségek és az alultápláltság problémáival küzdenek, a krónikus betegségek kockázati tényezőinek gyors felfutását tapasztalják, mint például az elhízás és a túlsúly, különösen városi környezetben.

Az alultápláltság és az elhízás gyakran egymás mellett fordul elő ugyanabban az országban, ugyanabban a közösségben, sőt ugyanabban a háztartásban is, és ezt a kettős terhelést a szülés előtti, a csecsemők és a kisgyermekek nem megfelelő táplálkozása, majd a magas zsírtartalmú ételek okozzák. , energiadús, mikrotápanyag-szegény ételek és a fizikai aktivitás hiánya.

Az elhízás mérése

Az elhízás durva populációs mérőszáma a testtömeg-index (BMI), amely egy egyszerű súly-magasság-index, amelyet általában a túlsúly és az elhízás osztályozására használnak felnőtt populációk és egyének esetében – egy személy kilogrammban kifejezett súlyát osztják a négyzettel. a magasság méterben (kg/m2). A BMI a túlsúly és az elhízás leghasznosabb populációs szintű mérőszáma, mivel mindkét nemnél és a felnőttek minden korosztályánál ugyanaz, de csak hozzávetőleges iránymutatás, mert előfordulhat, hogy nem felel meg a különböző egyének kövérségének azonos fokának.

A WHO túlsúlyosnak minősíti azt a felnőttet, akinek a BMI értéke 25 és 29.9 között van - a 30 vagy annál magasabb BMI-vel rendelkező felnőtteket elhízottnak tekintik, a 18.5 alatti BMI-t alulsúlyosnak, a 18.5 és 24.9 közötti BMI-t pedig egészségesnek tekinti.

A BMI az egyéni értékelés mércéje, de a szakértők azt gyanítják, hogy a krónikus betegségek kockázata a populációkban fokozatosan növekszik 21 BMI-ről felfelé.

A túlsúly és az elhízás mérése 5 és 14 év közötti gyermekeknél kihívást jelent – ​​a WHO Gyermeknövekedési Szabványai BMI-táblázatokat tartalmaznak a csecsemőkre és 5 éves korig terjedő kisgyermekekre vonatkozóan – a gyermekkori elhízás nagyobb eséllyel jár a korai halálozás és a fogyatékosság felnőttkorban.

A gyermekek és tizenévesek BMI-tartományait úgy határozták meg, hogy figyelembe vegyék a fiúk és lányok testzsírtartalmának normál különbségeit, valamint a különböző életkorú testzsír-különbségeket. Bár a BMI korrelál a testzsír mennyiségével, a BMI nem méri közvetlenül a testzsírt, és egyes emberek, például a sportolók BMI-je túlsúlyosnak tűnhet, még akkor is, ha nincs testzsírfeleslegük.

A testzsír és a testzsír eloszlás becslésének egyéb módszerei közé tartozik a bőrredő vastagságának és a derékkörfogatnak a mérése, a derék-csípő kerület arányának kiszámítása, valamint olyan technikák, mint az ultrahang, a számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI).