Mi az a túlsúly?

A túlsúly és a zsírmegmaradás az elmúlt évtizedben vált globális problémává - a Világ Egészség-szervezet (WHO) adatai szerint 2005-ben kb. 1,6 milliárd felnőtt túlsúlyos volt 15+ éves koron, legalább 400 millió felnőtt volt zsíros, és legalább 20 millió gyermek volt túlsúlyos 5 éves kor alatt.

A szakemberek azt hiszik, ha a jelenlegi tendenciák fennmaradnak, 2015-ig kb. 2,3 milliárd felnőtt lesz túlsúlyos, és több mint 700 millió zsíros lesz. A zsírmegmaradás problémájának mérete számos komoly következményt kapcsolhat össze az egyének és a kormány egészségügyi rendszereivel.

Következmények és egészségügyi kockázatok

A zsírmegmaradás aggályra ad okot azért, mert növeli az egész egyéni egészségre vonatkozó kockázatot, és növeli sok betegség és egészségügyi állapot kockázatát, beleértve:

koronás szívbetegség

2. típusú diabeteszra

rák (például hasmenetes, emlős és colon)

magas vérnyomás (hiperenzia)

lipid zavargatottság (például magas cholesterol vagy magas szintű

triglicerid)

ütemezés

Kabát- és tálcagyulladék betegségei

Alváshalálság és légzési problémák

Osteoartritis (a kartelaj és az alatta levő csont degeneratív betegsége egy csuklóban) és Gyermekeseti problémák (anormális havi ciklus, nemességtelenség).

Ezek a feltételek előidézhetik vagy hozzájárulhatnak a korai halálozásokhoz és jelentős sérelmezéshez.

A kardiovaskuláris betegségek - főként a szívbetegségek és a stroke - már most a világ első halálos oka, évente 17 millió embert vésztelenítve, és a diabetes gyorsan globális járvány lett - a WHO előrejelezései szerint a diabetes-halálozás több mint 50%-kal nő a következő 10 évben világszerte.

Kevesebb gyakori egészségügyi problémák, amelyek kapcsolódnak a növekvő súlyhoz, közé tartozik az asztma, a hepatis steatosis és az alváshalálság.

Gazdasági következmények

A túlsúly és az elhízás valamint azokkal kapcsolatos egészségügyi problémák jelentős gazdasági hatással bírnak az egészségügyi rendszerekre, és az ezekkel összefüggő orvosi költségek közvetlen és közvetett költségeket is magukba foglalnak - a közvetlen orvosi költségekbe beletartozik az elhízáshoz kapcsolódó prevenciós, diagnosztikai és kezelési szolgáltatások, míg a közvetett költségek a jövedelem veszteségéhez kapcsolódnak csökkenő termelékenységből, korlátozott tevékenységből, távozásból és ágyi napokból, valamint az előidőjű halál által elvesztett jövedelem.

Elhízás meghatározása

A túlsúly és az elhízást a WHO azonormal vagy túlzott rohadegyűlésnek határozza meg, amely kockázatot jelent egy személy egészségére.

A túlsúly és az elhízás jelentős kockázati tényezők számos crónikus betegség esetén, beleértve a diabeteszt, a kardiovaszkuláris betegségeket és a rákat. Bár korábban csak a magas jövedelmű országok problémája volt, mostantól a túlsúly és az elhízás drámai növekedést mutat a közép- és alacsony jövedelmű országokban is. Ezek az országok most egy "dupla terhez" néznek szembe: míg továbbra is küzdeni kell az infekcióos betegségekkel és az alultáplálkozással, gyors növekedést tapasztalnak a crónikus betegségek kockázati tényezőiben, például az elhízásban és a túlsúlyban, különösen a városi környezetben.

Az alultáplálkozás és az elhízás gyakran egymás mellett létezik ugyanabban az országban, ugyanabban a közösségben, vagy akár ugyanabban a háztartásban. Ez a dupla terhelés az elégtelen pré-natale, csecsemő és fiatal gyermek táplálkozásból ered, amelyet később magas-zsír-, energia-sűrű, mikronutriens-szegénységű ételekkel történő megterhelés és testmozgáscsükkös életmód követ.

Az elhízás mérése

A túlsúly és elhízás egyszerű népességi mérője a testsúly-index (BMI), amely egy egyszerű magasságra viszonyított súly-index, amelyet gyakran használnak felnőtt népesség és egyének osztályozására túlsúlyosan és elhízás esetén - egy személy súlya kilogrammban osztva a magasság négyzete által méterben (kg/m2). A BMI a leghasznosabb népességi szintű mérője a túlsúlyosnak és elhízásnak, mivel az azonos mindkét nemi esetében és minden felnőtt korcsoportban, de csak egy közelítő iránymutatást ad, mivel nem feltétlenül felel meg ugyanazzal a zsírsági fokozaton különböző egyének esetében.

A WHO úgy definiálja az olyan felnőtteket, akiknek a BMI 25 és 29,9 között van, mint túlsúlyosak - egy olyan felnőtt, akinek a BMI 30 vagy több, elhízottnak számít - egy BMI, ami alul van 18,5-nél, alulzsírúsnak számít, és 18,5 és 24,9 között egy egészséges súlyt jelöl.

A BMI biztosít egy alapvető pontot az egyéni értékeléshez, de szakértők feltételezik, hogy a kronikus betegségek kockázata a népességben folyamatosan nő 21-es BMI-tól fel.

A túlsúly és az elhízás mérésének a 5 és 14 éves gyerekek körében nehézkes feladata – a WHO Gyermeknövekedési Standaardu része a BMI diagramok, amelyeket az újbornak és kisebb gyerekeknek, 5 éves korig használnak – a gyermeki elhízás növeli a halandósságot és fogyosságot大人kora folyamán.

A gyerekek és ifjúság korabeli BMI tartományok olyan módon vannak definiálva, hogy figyelembe veszik az általánosabb testtömeg-változásokat a fiúk és lányok között, valamint a különböző életkorokban előforduló változásokat. Azonban bár a BMI korrelál a testhiányossággal, nem méri közvetlenül a testhiányosságot, és bizonyos emberek, például sportolók, túlsúlyosnak tekinthetők, miközben nem rendelkeznek túl sok testhiánnyal.

Más módszerekkel a testhiányosság és annak eloszlása becsüthető, például a bőrhajték méretezése és a haskerület, a has- és csukló kerületek arányának számítása, valamint technikák, mint az ultrahang, a számítógépes tomográfia és a magrezonancia (MRI).